Hogy lesz Goulash-ból marhapörkölt és dumplings-ból zsemlegombóc…

A nevem Tóth Péter. Szakácsként dolgozom Angliában immáron hatodik éve. Mint minden szakács, én is próbáltam/próbálom a magyar ízeket becsempészni az angol konyhába. Mostantól ezzel és más érdekes témákkal kapcsolatban is olvashatjátok írásaimat itt a mitfőzzek.hu blogjában.

Alig érkeztem meg Angliába, 2007 tavaszán, mikor is szinte első feladatként  “gulyast” kellet készítenem, pontosabban gombócot hozzá, egyfajta köretként, betétként. A főszakács, mielőtt kiviharzott volna a konyhából, elhadarta a receptet, majd odahozta a hozzávalókat: extrudalt marhafaggyú, liszt, petrezselyem. 

Hmmm….., na ez érdekes lesz, gondoltam, miközben sandán rápillantottam a mellettem álló, szintén magyar szakácsra, aki ugyanolyan tanácstalansággal nézett vissza rám. Meglátjuk, bólintottunk szó nélkül egymásra, majd hozzáláttunk: az első adag túl kemény lett, kidobtuk. A második szétfőtt a vízben, kiborítottuk. Már mindketten fürödtünk a lisztben és az izzadtságban – főleg nyitás közeledtével- mikor is támadt egy mentőötletünk: Mi lenne, ha  zsemlegombócot csinálnánk? Rendben! Zsemle, tej, tojás. só, liszt- pirít, kever, fűszerez, gombócol, főz. Mivel kellett adnunk egy kis faggyúizt neki, ezért a gulyás levében főztük meg. 

Senki nem vette észre a csalást, csak mi tudtunk róla. Később a “gulyást” is lecseréltük marhapörköltre és ez az étel több mint egy éven keresztül nem került le az étlapról…..:)